Pick Szeged - Dunaferr SE 33-23 (16-11) Dunaferr SE: Mikler, Iváncsik 7, Djukic 1, Kukucka, Zubai 1, Császár 4, Törő 7. Csere: Szathmári (kapus), Rosta 1, Kemény, Dénes, Sándor, Grebenár 1, Nagy K. 1. Edző: Imre Vilmos.
Idei első rangadójára készült ma kora délután a Dunaferr SE férfikézilabda-csapata: együttesünk a bajnoki ezüstérmes Pick Szeged otthonában lépett pályára. A találkozó előtt mindkét gárda hibátlanul állt az idei szezonban, s bár a házigazdák nem brillíroztak az utóbbi időben, azért ők voltak a meccs esélyesei. Persze a mieink is nagyon fogadkoztak, hogy a jól sikerült felkészülés után, s pláne az utóbbi két fordulóban mutatott játékot idézve alaposan megnehezítik a hazaiak dolgát. Pocsék kezdés Lehet, hogy ezt így gondolták Imre Vilmos tanítványai a mérkőzés előtt, amikor azonban elkezdődött a találkozó, az előzetes elszántságból és kreativitásból sajnos semmi nem jött vissza a pályán: első három támadásunk kaput sem talált, miközben a szegediek könnyedén szerezték góljaikat, így a 3. perc végére már három góllal vezettek. Hiába kért hamar időt Imre Vilmos, nem sokat változott a játék képe: Puljezevics simán védte a mieink próbálkozásait, s mikor a 7. hetedik perchez értünk, már 5-0 arányú (!) hazai vezetést mutatott az eredményjelző. A folytatásban valamennyire ráérzett csapatunk a vendéglátók gyenge pontjára, s a szélsőket megjátszva próbált meg kapaszkodni, de hiába lőtt Törő és Iváncsik is gólokat, a védelem továbbra sem volt elég masszív és agresszív, így Krivokapicsék minden megerőltetés nélkül tartották biztos előnyüket, igaz ehhez kellett Puljezevics is, aki továbbra is pazar formában védte az újvárosi lövéseket (8-3). Nullára futnak Bár olykor-olykor a hazaiak játékába is hiba csúszott, továbbra is temérdek labdát szórt el feleslegesen csapatunk, így nemhogy csökkent volna a két gárda közti különbség Ilyés bombája, valamint Vadkerti szemfüles találata után már hattal vezetett a Kurtes-legénység (12-6). A félidő utolsó öt-hat percében felváltva szerezték góljaikat a csapatok, egy árva gólocskával csökkent is a hátrányunk (16-11). Ezzel együtt mindent elmond a Dunferr játékrészben mutatott teljesítményéről, hogy a tizenegy gólunkból kilencet Iváncsik és Törő szerzett - belső embereink gyakorlatilag lenullázták magukat. Pici remény, majd szegedi gála A második játékrész elején úgy tűnt, hogy semmi sem változik – az első percekben magabiztosan tartotta előnyét a Szeged –, de elég volt pár szép Szathmári-védés, illetve az, hogy Törőék mellett Császár és Zubai is betalált a szegedi kapuba, s máris szorosabb lett a meccs (19-16). Sajnos ekkor utoljára, mert a folytatásra leginkább a rémálom és a katasztrófa kifejezések illenek - már amit a mieink játékával kapcsolatban megfogalmazhatunk. A Szeged könnyedén szerezte góljait, mert védekezésünk és kapusteljesítményünk sem érte el a kívánt szintet, de a legnagyobb csalódást továbbra is a támadójáték teljes csődje jelentette. A házigazdák hatos falát egészen egyszerűen képtelen volt megbontani a dunaújvárosi gárda, s ha ez sikerült is, még mindig ott volt a csereként beállt Szente, aki Puljezevicshez hasonlóan simán hárította a mieink próbálkozásait. A félidő derekára visszaállt az ötfás differencia a két csapat között, de a feketeleves csak ez után következett. A hazaiak hét perc alatt újra úgy lőttek öt gólt, hogy nekünk egyet sem sikerült, így a véghajrá előtt, 29-19-nél már csak az lehetett a kérdés, hogy vajon sikerül-e tízen belül maradnunk. Sajnos a végére még ezt sem tudtuk teljesíteni: a szegediek cseresora is játszi könnyedséggel tartotta a vezetést a véghajrára teljesen széteső, s rengeteget hibázó piros-fehérekkel szemben, s végül teljesen megérdemelt 33-23 arányú győzelmet aratott. "A játék minden elemében" Együttesünk sajnos egy pillanatig nem tudta megnehezíteni a vendéglátók dolgát, mert játékában csak időszakosan lehetett megtalálni azokat a formulákat, amelyek révén lehetett volna esélye a Szeged ellen értékelte a látottakat Imre Vilmos vezetőedző. Aki egyértelműen a támadójáték gyengeségeiben látta a súlyos vereség okait: - Először is szeretnék gratulálni a Szegednek a győzelemhez, valamint Puljezevics kapusnak, aki remekül megalapozta a hazaiak jó kezdését. Ugyanakkor ebben a vereségben vastagon benne voltunk mi is, mert támadójátékunk, erre nincs jobb szó, maga volt a csőd. Kereshetnék kifogásokat, de nem lenne értelme: két szélsőnkön kívül senki nem tudta azt hozni, ami elvárható lenne tőle egy ilyen mérkőzésen, s ez nagyon hamar eldöntötte a találkozót. Ráadásul a két csapat közti különbség a védekezés terén is kijött – vagyis a szegediek a játék minden elemében felülmúltak minket, győzelmük még ilyen arányban is teljesen megérdemelt. A gárda vezetőedzője honlapunk érdeklődésére elmondta: le kell vonniuk a mérkőzés tanulságait, most lesz tizennyolc nap arra, hogy tovább készüljenek a csapat előtt álló feladatokra: – A következő komoly tétmeccsen a Veszprémmel találkozunk, ahol be kell bizonyítanunk, hogy ez a mai teljesítmény csak kisiklás volt a részünkről. Nem lesz könnyű - de nincs más lehetőségünk.