Dunaferr SE - Kómlói BSK 39-24 (17-9) Dunaújváros Dunaferr SE: Mikler, Iváncsik 4, Djukic 3, Kemény, Rosta, Zubai 2, Törő 5. Csere: Szathmári (kapus), Császár 16, Kukucka 3, Nagy K. 4, Grebenár 2, Sándor, Dénes. Edző: Imre Vilmos. A papírforma alapján könnyed győzelemre készülődhetett ma együttesünk a Budapest Bank Kézilabda Liga kilencedik fordulójában, ugyanis a bajnoki tabella tizedik helyén álló Komló gárdája látogatott a Dunaferr Sportcsarnokba. Ennek ellenére Imre Vilmos vezetőedző abban bízott, hogy csapata hatvan percen keresztül maximális odafigyeléssel játszik majd, alaposan felkészülve ezzel a hétvégi kupamérkőzésre. Gólpárbajjal indul Nem is kezdte rossz tempóban a meccset együttesünk, s Djukic, valamint Császár góljaival pillanatok alatt háromgólos előnyre tett szert (4-1), de a folytatásban egy picit lazult a mieink védekezése, s Mitrovic és Cifra góljaival lassan magához tért a vendégcsapat, s a kilencedik perc elejére, minimálisra csökkentette hátrányát (7-6). Azonnal időt is kért Imre Vilmos, s átszervezte csapata védekezését, mely a továbbiakban nyitottabb formációval próbálta megzavarni a vendégeket, mint kiderült, sikeresen. Mikler védései, illetve a megszerzett labdák után sikerült többször is lerohannunk ellenfelünket, s Császár, Nagy Kornél, valamint Iváncsik Tamás góljait követően már a vendégek mesterén volt az időkérés sora, nem is véletlenül, hiszen a félidő derekán már hatfás hazai előnyt mutatott az eredményjelző (12-6). A folytatásban egy picit megmerevedtek a "frontvonalak", mert Mikler és Mészáros kapus is remekelt saját hálója előtt, de Nagy Kornél újabb góljai megtörték a hazai gólcsendet, s az első félidőt már tetemes, nyolcgólos előnnyel zárhatta csapatunk (17-9). Kiütés, Csaszi-parádéval A második félidőt viszont a vendégek kezdték valamivel jobban, s pillanatok alatt felzárkóztak hat találatra, de még mielőtt elkezdhettek volna reménykedni a Komlói játékosok, Mikler és Császár lehűtötte a kedélyeket. Előbbi fontos labdákat fogott, míg utóbbi egymás után szerezte góljait, s a kilencedik találata után már tíz gól volt a két gárda közti különbség (22-12). A vendégek azonban jól küzdöttek, s ha csökkenteniük nem is sikerült hátrányukat, a félidő derekáig tartották a tízgólos különbséget, s úgy tűnt, hogy jó hajrával esetleg megúszhatják a kiütéses vereséget (29-19). Az utolsó tizenhárom percet viszont nagyon megnyomta Imre Vilmos együttese, mely láthatóan jobban bírta a hajrát, mint ellenfele. A védekezés ismét összeállt, a csereként beállt Szathmári is nagyokat védett, s az ellentámadásokból a szenzációsan játszó Császár, valamint a villámgyorsan induló Törő góljaival állva hagyta a komlói gárdát együttesünk. Folyamatosan nőtt a két csapat közti különbség, s még az sem vetette vissza a mieinket, hogy Törő bokasérülést szenvedett, így az ötvenhatodik percben már 37-20-ra vezettek a piros-fehérek. A véghajrában két gólt ugyan ledolgozott tetemes hátrányából a vendégcsapat, de esélye sem volt arra, hogy elkerülje a kiütést, hiszen Imre Vilmos csapata remek játékkal 39-24-re nyerte a találkozót.